A háromlevelű citromfát a mi éghajlati viszonyaink között is egész évben lehet a kertben termeszteni

Gyönyörű termései, a ragyogóan sárga citromszerű gyümölcsök ugyan nem ehetők , mégis sok rajongója van. Eredeti elterjedési területe Észak- és Közép-Kína, valamint Korea. Viszonylagos télállóságának köszönhetően nálunk is megterem, mind az alföldeken, mind a meleg dombvidékeken. A rutafélék (Rutaceae) családjába soroljuk.

Sűrű, áthatolhatatlanul tüskés, lombhullató cserje, amely nálunk általában körülbelül három méteres magasságot ér el. Csak védett és meleg helyen nőhet akár öt méteres magasságig, vagyis kisebb fa méretűre. A kemény tüskék 2–4 cm hosszúra nőnek. Más citrusféléktől a tagolt levelei különböztetik meg – ezek ellipszis alakúak, sötétzöldek, szárnyas levélnyéllel rendelkeznek, háromkaréjosak, hosszuk 3–6 cm, és főleg dörzsöléskor illatosak. A virágok illatosak, 3–5 cm nagyságúak, és áprilisban és májusban jelennek meg, még a levelek kihajtása előtt. A gyümölcsök átmérője körülbelül négy centiméter. Színük élénk sárga vagy sárga-narancssárga, felületük kellemesen szőrös. Az egyetlen hátrányuk, hogy nem ehetők, kesernyés, összehúzó ízük van, és tele vannak magokkal.

A citromfűültetéséhezválasszunk teljesen napos, széltől védett helyet, lehetőleg egy déli fal mellett. Az ültetés előtt alaposan megmunkáljuk a talajt, amelynek táplálónak és inkább könnyűnek kell lennie . A citromfa, akárcsak a többi citrusféle, enyhén savas talajt igényel (a lúgosabb vagy sós talajon klorózisban szenved (halvány vagy sárgás levelek)). Ezt nagyobb mennyiségű, kezeletlen tőzeg hozzáadásával biztosíthatjuk. A citromcserje számára a hosszú nyár és a meleg ősz ideális; csak ilyen körülmények között érnek be jól a hajtások, és színeződnek meg a gyümölcsök. Néhány év elteltével a cserje már meglehetősen igénytelen. Kora tavasszal alkalmanként enyhén megmetszhetjük az ágakat, hogy több napfény jusson a cserje belsejébe. A vegetációs időszak első felében az öntözés és a műtrágyázás is jót tesz neki. A műtrágyáknak azonban kizárólag savas, klórmentes anyagoknak kell lenniük (kálium- és nitrogén-szulfátok, szuperfoszfátok). Használhatunk például rododendronok számára készült készítményeket, de inkább kevesebbettrágyázzunk, mint többet. A fiatal növényekre fordítson nagyobb figyelmet a téliesítés során. A gyökérnyakot borítsa be komposzttal, majd köré halmozzon fel leveleket, és rögzítse azokat nem szőtt textíliával vagy tűlevelekkel, hogy ne szóródjanak szét. Ugyanígy beburkolhatjuk az egész fiatal növényt is, de ne használjunk fóliát, amely alatt nedvesség halmozódhatna fel.

A citromfanagyon szélesre nő, ezért biztosítson neki elegendő helyet; más növényektől és az ösvénytől is legalább két méter távolságra ültesse el, egyértelműen szoliter elhelyezést igényel. Zordabb éghajlati viszonyok között a citromfát hosszabb ideig nagy, hordozhatóedényekben is lehet termeszteni, és télen fagymentes helyre vihetjük.

"