A sóska és termesztése
A rózsaszín madárfű (Oxalis deppei) nagy népszerűségnek örvend, főként „újévi szerencsenövényként”. Ez a vonzó, Közép-Amerikából származó évelő növény az Oxalidaceae családba tartozik, és egyedülálló, lóhere alakú leveleivel tűnik ki. Bár éghajlati viszonyaink között a madárfű szobanövényként is termeszthető, a kertben téli védelem nélkül nem boldogul.
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
A növény magassága 15–20 cm között mozog, és fő díszítő eleme éppen a levelei. A növény tárolószervét a hagymája képezi. A növény föld feletti részét smaragdzöld színű, négylevelű levelek alkotják, amelyek közepén jellegzetes vörösesbarna gyűrű található, és amelyek este esernyőszerű formába hajlanak össze. A sóska virágai rózsaszín-vörösek, és ritkás ernyővirágzatot alkotnak.
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
Bár a sóska általában a savasabb talajt kedveli, ez a faj jól alkalmazkodik a különböző kerti körülményekhez. Tavasszal vagy ősszel ültetjük teljes napfényre vagy félárnyékba, az ültetési mélységnek 4–6 cm-nek, az egyes növények közötti távolságnak pedig 15–20 cm-nek kell lennie. A növény gondozása egyszerű, húsos gyökereinek köszönhetően jól tűri a szárazságot is. Az első fagy után a hagymákat leszedik, megszárítják, majd száraz helyen, 2–8 °C hőmérsékleten tárolják. A sóska leányhagymákkal szaporodik, amelyek évről évre nagy mennyiségű új növényt hoznak.
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
A sóska nemcsak gyönyörű dísze a sziklakerteknek, a száraz virágágyásoknak és a falaknak, hanem kiválóan alkalmas a perennák és cserjék szélére is. Kiválóan alkalmas szegélynövényként, és cserepes növényként is nagyon dekoratív. A korai kihajtáshoz hőkezelt gumókat használnak, azonban az otthoni előkészítés nem ajánlott.
Sáfrány
Krókuszok
Tulipánok