A padlizsán imádja a meleget, és színes termésekkel hálálja meg

De ne essenek kétségbe: a cseh kertészek örömére olyan fajtákat tenyésztettek ki, amelyek alkalmazkodnak a nálunk uralkodó hűvösebb éghajlati viszonyokhoz is, például a „Český raný” padlizsán, amelynek gyümölcsei ugyan kisebbek, de megőrzik a klasszikus tojás alakot, sötétlila, fényes héjuk van, és szilárd, krémes fehér húsuk. Az összes fajta közül ezek a legellenállóbbak. Ha szereti a változatosságot mind a veteményesben, mind a konyhában, biztosan örömmel fogadja majd a többi cseh fajtát is, mint például a „Beatrice”-t (fehér termés), a „Klára”-t (lila termés) és a „Serena”-t (rózsaszín termés).

További fajták közül megemlíthetjük példáula Black Beauty-t – egy későbbi érésű fajtát nagy, sötétlila gyümölcsökkel, a Giotto F1 – hibrid, ezért magas hozamú fajta, nagy lila gyümölcsökkel, ellenáll bizonyos betegségeknek, a Violeta Lunga – sötétlila, hosszúkás gyümölcsöket terem, a Snowy és a Long Green pedig fehér és zöld fajták.

A padlizsánoknagyon hőigényesekés viszonylag hajlamosak a kártevők támadására, de ennek ellenére érdemes megpróbálni termeszteni őket. A saját kertből származó termések kiválóak, és összehasonlíthatatlanok a boltban vásároltakkal.
 
A padlizsánoka mi éghajlati viszonyaink között üvegházban vagy fóliás üvegházban való termesztésre alkalmasak. A szabadföldön csak melegebb területeken és védett helyen termesztjük őket (fal mellett, amely éjszaka felszabadítja a felhalmozódott hőt és véd a huzattól), a talajt fekete nem szőtt textíliával is mulcsozzuk, ami elősegíti a talaj felmelegedését.

Apadlizsánmagokat március elején vetjük el, akár vetőtalajba, akár perlitbe. A vetőedényeket fóliával vagy üveggel letakarjuk, így jobban meg tudjuk őrizni a nedves és állandó környezetet, majd hőforrás fölé helyezzük őket (pl. radiátor fölé, ha lehetséges). Szükség szerint enyhén öntözzük őket. Miután a padlizsánoknak legalább négy igazi levelük nőtt, kiültethetjük őket fűtött üvegházba; fűtetlen üvegházba inkább csak a fagyok elmúltát követően ültessük ki őket. Az ágyásokon még hosszú ideig védjük őket fehér nem szőtt textíliával. A jó növekedéshez melegre, nedvességre és rengeteg tápanyagra van szükségük . Ezt követően hasonlóan neveljük őket, mint a karós paradicsomot – támasztékhoz kötözzük őket, éslevágjuk az oldalhajtásokat, legfeljebb négy fő hajtást hagyva meg. Az üvegházban szellőztetünk, hogy a padlizsánok beporzódjanak, de vigyázni kell a huzatra, mert az nem tesz jót a növényeknek.

A terméseket közül csak ötöt-hétet hagyunk a növényen, a többit eltávolítjuk. Ennél többet a növény nem tudna táplálni, és az eredmény nem lenne kielégítő. A termések növekedésével nő a növények öntözési igénye is; este öntözünk, mivel a padlizsán, akárcsak a paradicsom, éjszaka növekszik.

A padlizsánokatgyakran támadják meg a takácsatkák és a levéltetvek. A kártevők ellen inkább biológiai készítményeket használunk. Az esetleges fertőzést a lehető leghamarabb fel kell fedeznünk, hogy elkerüljük a nagyobb károkat, ezért rendszeresen ellenőrizzük a növényeket. A betegségek közül leggyakrabban a lisztharmat fordul elő.

A terméseket folyamatosan, szükség szerint szüreteljük. Egyes fajtáknál az első termést korán le kell szüretelni. Ha az nem kerül le a növényről, a többi nem fejlődik tovább. Ollóval vágjuk le őket a növényről. Rövid ideig száraz, enyhén hűvös helyen tárolhatók. A padlizsánok nyersen enyhén mérgezőek, ezért mindig hőkezelést igényelnek – ezt ne felejtsék el!