Mire van szükségük a kaktuszoknak ahhoz, hogy jól fejlődjenek és virágozzanak?

A kaktuszokgyönyörűek, még akkor is, ha éppen nem virágoznak, és gondozásuk sem igényes. Ha pedig virág nyílik a növényen, sokan közülünk elvarázsolódunk a termesztésük varázsától.

A kaktuszok húsos testei tökéletes víztárolók. Alakjuk változatos lehet – gömb, hordó, akár elágazó is. Méretük is változó – a alig egy centiméter nagyságú apróságoktól egészen azokig, amelyek akár több tonnát is nyomnak. A nap heve visszaverődik az ezüstös szőrökről, vagy testüket egy vékony viaszréteg védi. Még a tüskék sem jelentéktelenek a növényen: kondenzálják a vizet és védik a kaktuszt a perzselő naptól, ráadásul védekezésre is szolgálnak.

A kaktuszoktermesztéséhez a keskeny, magas edények bizonyultak a legalkalmasabbnak, mivel a kaktuszok száraz szülőföldjükön mélyre gyökereznek. A különböző kaktuszfajokhoz a szubsztrátum összetételét is hozzáigazítjuk, ami elsősorban a származásuktól függ. Az alapot a kvarc homok képezi, és a termesztők hozzáadnak levélkomposztot, apró kavicsokat, tégladarabokat, faszént –a szubsztrátumnak mindig vízáteresztőnek kell lennie. Ha nem merjük magunk keverni a szubsztrátumot, a boltokban megvásárolhatunk kész, kaktuszokhoz és pozsgásokhoz alkalmas keveréket. A sztyeppékről származó fajoknak könnyű, homokos, enyhén savas szubsztrátum felel meg, míg a hegyi és sivatagi kaktuszok számára semleges szubsztrátum a megfelelő. A kaktuszokatmagról is lehet termeszteni, vagy vegetatív úton szaporítani, mivel sarjakat hoznak.

Ha a hagyományos szobanövényei kiszáradnak, a kaktuszoknál ez a probléma nem fog felmerülni, őket inkább a túlöntözés zavarja. Vigyázni kell azonban a két év alatti kaktuszokkal, nekik inkább enyhén nedves szubsztrátum kedvez. Egyébként az öntözést a kaktusz gyökérzetének típusához igazítjuk. A vastag, répaszerű gyökerekkel rendelkező növényeket csak akkor öntözzük, amikor a talaj felszíne kiszáradt – általában hetente egyszer, a vékony, elágazó gyökerekkel rendelkező fajok pedig a növekedési időszakban enyhe, de egyenletes és rendszeresebb öntözést igényelnek (feltétel azonban a vízáteresztő talaj, a túlöntözés nem fordulhat elő). A kaktuszoknak tavasszal és nyár elején, a növekedési időszakban van a legnagyobb vízszükségletük. Nyár végén kevesebbet öntözünk őket, télen pedig egyáltalán nem. Az öntözéshez a legalkalmasabb az esővíz, a kemény víz nem tesz jót a kaktuszoknak. Ha kicsit meg akarja trágyázni a kaktuszokat, akkor csak nagyon mérsékelten, és legkésőbb a nyár második felében, ősszel pedig egyáltalán ne.

Nyáron engedjea kaktuszokat a szabadban tartózkodni; meleg, napos napokon akár a közvetlen napfényt is elviselik. A friss levegő, egy védett helyen a kertben vagy legalábbis az ablakpárkányon jót tesz nekik.

Ahhoz, hogy a kaktuszok mindig jó állapotban legyenek és szépen virágozzanak, alacsonyabb hőmérsékleten (általában 8–15 °C), szárazabb levegőn, nyugalomban és öntözés nélkül kell áttelelniük.

A kaktuszok szinte elpusztíthatatlanok, sok mindenhez alkalmazkodnak, de nem kedvelik a hőmérséklet és a páratartalom hirtelen változásait, a huzatot és a friss levegő hiányát sem, és ez nem csak télen igaz.

"