Egy egzotikus fafaj, amelynek gyümölcsei a narancsra hasonlítanak – narancssárga maklura

Azegzotikusfafajok nem kedvelik a mi télünket, általában elpusztulnak benne. Ezek közé tartozik a narancssárga maklurais. A narancssárga maklura (Maclura pomifera) a morusfélék családjába tartozik, és nagyon melegkedvelő. Nálunk először 1865-ben ültették Hlubokában. Ezt követően ezt az egzotikus, rövid törzsű, sűrű lombkoronájú lombhullató fát Dél-Morvaországban és Dél-Szlovákiában is ültették .

Eredeti előfordulási helyein (szülőföldjének az Arkansas, Oklahoma és Texas államokban a Red River folyó környékét, valamint Missouri és Louisiana államok egyes területeit tekintik) ez a kétlaki fa akár 20 méteres magasságot is elérhet . Nálunk, a közép-európai körülmények között azonban ennél jóval alacsonyabb, csupán 5–8 méter magasra nő. A fa ágain akár 2,5 cm hosszú, kemény tüskék is találhatók, létezik azonban egy tüskétlen változat is, a Maclura pomifera Inermis.

A növény áprilisban és májusban virágzik. Virágai feltűnés nélküli zöldek, gyümölcsei azonban akár 15 cm átmérőjűek is lehetnek. A termései hasonlítanaka narancsokra – erősen ráncos héjuk van –, valamint a kínai ginkgo terméseire is. Ezért néha „narancssárga ginkgónak” is nevezik.

A már említett meleg mellett a növény a sikeres növekedéshez vízáteresztőtalajt és magas páratartalmú éghajlatot igényel . Az ideális éves csapadékmennyiség 600–1000 mm. A teljes napfényű helyszínek kedveznek neki . A −20 °C alatti téli hőmérséklet káros hatással van rá; a fiatal növényeket a fagy általában elpusztítja, az idősebbek viszont általában még mély fagy után is jól hajtnak. Származási országaiban időnként vízzel elöntött területeken is növekszik, de a szélsőséges szárazságot is jól tűri. Könnyen elszaporodik, és olyan területeken, ahol nincsenek erős versenytársak, sűrű állományokat képez.

A növény egészét tejcsatornák hálózzák át, amelyek a tövisekkel együtt védelmet nyújtanak a növényevő állatok legelése ellen. A tejcsatornák a növény sérülése esetén a sebgyógyuláshoz és a regenerációs folyamatokhoz szolgálnak. A mi éghajlati viszonyaink között a termések nem érnek be megfelelően, és zöld színűek maradnak.

Figyelem – a termések nem ehetők.A maklura levelei gazdasági szempontból hasznosíthatók, mégpedig a selyemhernyó lárvainak táplálékaként (ugyanabba a családba tartozik, mint a szilfa). A maklurafákat aranysárga vagy sötétbarna színű fájuk miatt értékelik, amely szilárd és selymesen fényes; a fehér külső réteg vastagsága legfeljebb 2 cm. A fa ellenáll a termeszeknek és a penészgombáknak, nehéz, és jól bírja a levegő páratartalmát. A mai napig hagyományosan íjak készítésére használják. Hátránya, hogy nehezen festhető és ragasztható. A fák ellenállnak a városi légszennyezésnek és az út sózásának is; úttörő növényként használják őket a felszíni bányák meddőhányóinak rekultivációja során, valamint a talajerózió ellen. A növényeket nehezen áthatolható élőkerítések telepítésére használják.

Tudományos tanulmányok kimutatták, hogy a maklura-ban található kempferol csökkenti a szív- és érrendszeri események kockázatát. Ezenkívül olyan anyagokat is tartalmaz, mint a pomiferin, amelynek antidiabetikus és antioxidáns hatása van. A maklurából származó anyagokat kizárólag szintetikus formában nyerik ki. Hazánkban termesztésre a Maclura pomifera ‘Fan d’Arc’ fajtát ajánlják, amely a népszerű fajták közül a legellenállóbb. A növényeket magról nevelik.