Szakállas szegfű

A szegfűvet egynyári, kétéves vagy akár évelő növényként is termeszthetjük. A szegfűvet a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába soroljuk, néha a szilenfélék (Silenaceae) elnevezést is használják. Eredetileg Európából és Ázsiából származik, ahol leggyakrabban napos, szárazabb mezők szélén, lejtőkön és sziklákon találhatók meg. Az őshonos fajok virágai leggyakrabban fehérek vagy rózsaszínűek. Az újonnan nemesített hibridek széles szín- és árnyalatválasztékkal büszkélkedhetnek, amelyben nem hiányzik a lazacszínű, a bíbor, a lila, valamint számos színkombináció.

A Dianthus nemzetség botanikai neve a görög Dios anthos szóból származik, ami fordításban „Zeusz virága” (Zeusz isten virága) jelentést hordoz. A szegfű a középkorban Szűz Mária szimbóluma is volt, amire ma is emlékeztet a még mindig elterjedt népi elnevezés: „Szűz Mária könnyei” vagy röviden „könnyek”.

egynyári növényAz egynyári növények esetében a magokat már március elején elvetjük. Helyezzük őket egy körülbelül tizennyolc fokos hőmérsékletű üvegházba. A növényeket átültethetjük, hogy gazdagabb gyökérzetet alakítsanak ki, és jobban meggyökerezzenek az ültetéskor. Körülbelül június közepén a szegfűk készek a kiültetésre, és júliustól augusztus végéig virágoznak. Magasságuk körülbelül harminc centiméter, egyébként ugyanolyan ellenállóak és vágásra alkalmasak, mint a kétéves fajták. 

kétéves növényA magvetéssel nyáron kezdjük. Elég, ha május elején elvetjük őket egy virágládába vagy palántanevelőbe, majd a kihajtott palántákat július és augusztus folyamán átültetjük cserepekbe vagy közvetlenül a végleges helyükre, 30 x 30 cm-es távolságra. Ha meg akarja könnyíteni a munkát, június elején szórja szét a magokat egy napos helyen lévő ágyásra, ne dolgozza be a talajba. A magokat csak finoman szórja be egy kis mennyiségű tápanyagban gazdag talajjal (pl. jól érlelt komposzttal). Az első évben a növények nyáron földszinti rozettákat képeznek fényes levelekből, a második évben pedig már színes virágokat is hoznak. A szél hatására a magasabb fajták szárai eltörhetnek, ezért célszerű támasztékot biztosítani számukra, például egy bothoz kötözve vagy az egész tövet összekötözve.

évelő növényAz önmagát szaporító szegfűk lényegében évelőként viselkednek. A virágágyásban szinte örökké termeszthetjük őket.

A szegfű mindig kedveli a vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajt, amely elegendő mennyiségű kalciumot tartalmaz. Egyébként meglehetősen ellenálló növényről van szó, a magasabb fajoknál azonban előfordulhat a lisztharmat vagy a szürke penész. A szegfű leveleit talán csak az a mezei nyúl szereti, amely véletlenül betéved a kertbe.

A magasabb termetű fajták vágott virágnak is alkalmasak, vázában akár 3 hétig is kitartanak.