Ismeritek azt a közmondást, hogy „még a fű növekedését is hallani lehet”? A kertben termesztett bambusz esetében ez valóban lehetséges lehet, hiszen a hajtások kihajtását hallható susogás és recsegés kíséri. A bambusz hihetetlenül gyorsan nő, szinte a szemünk előtt. Ráadásul sokoldalúan felhasználható – ehető, építőanyagként szolgál, zoknikat, edényeket, állványzatot és fegyvereket is készítenek belőle.

A bambusz eredete

A bambusza Poaceae családba tartozó fűfélék nemzetségébe tartozik, amelyekre jellemző a fásodó szár. Éghajlati szempontból viszonylag igénytelenek, jól érzik magukat a trópusi esőerdőkben, de a magas hegyek zord lejtőin is megtalálhatók. Legjobban Ázsiában terem, Indiában, Thaiföldön, Malajziában, a Fülöp-szigeteken, Japánban és Kínában sem lehet nélkülözni a bambuszt; ez a hasznos nyersanyag itt mindenütt jelen van, és ezerféle módon hasznosítják. A bambuszszárak viszonylag rövid idő alatt elérik a30–40 méteresmagasságot, átmérőjük pedig körülbelül 30 cm(a konkrét fajtól függően); emellett növekedésük során figyelemre méltó sebességet érnek el: ideális körülmények között egyes bambuszfajok akár 100 cm-t is képesek növekedni 24 óra alatt.

Termesztés a mi éghajlati viszonyaink között

Ha olyan fagyálló fajtát választ, amely elviseli a mi éghajlati viszonyainkat, Ön is tarthatja a kertjében. Vigyázzon a választáskor: egyes fajoknál a növény a virágzás után magokat képez, majd teljesen elhal (Fargesia), más bambuszfajoknál viszont csak azok a hajtások halnak el, amelyek virágoztak (pl. Phyllostachys aureosulcata „Spectabilis“), a kialakult magok kihajtanak, és elindul az új generáció növekedése. A bambuszoknak a vízáteresztő talaj kedvez, ideális az agyagos-homokos, gazdag tápanyag-tartalmú talaj (ültetéskor például komposztot vagy érlelt istállótrágyát keverhetünk a talajba). Különösen tavasszal, amikor a bambuszok akár tíz centimétert is megnőhetnek naponta, ezek a növények szó szerint felszívják a tápanyagokat, főleg a nitrogént, de semmit sem szabad túlzásba vinni (ha túl sok nitrogén van a talajban, ellenkező hatás léphet fel, és a bambuszok egyes új hajtásait úgynevezett „elzárják”, vagy az újonnan kinőtt szárak gyengék, törékenyek lesznek, és a szélben eltörnek, mert nem értek be eléggé).

„A bambuszszárak viszonylag rövid idő alatt elérik a30–40 méteresmagasságot, átmérőjük pedig körülbelül 30 cm.”

Tavasszal teháta műtrágya nagy részét adjuk a növénynek, az év folyamánpedig a maradékot már csak fenntartóNPK-adagokban. Augusztusban abbahagyjuk a nitrogénes trágyázást, és a növényeknek már csak káliumot adunk, amely elősegíti szöveteik érését és növeli a bambuszok fagyállóságát. Növekedési típusuk szerint a következőképpen osztjuk őket: a csomós bambuszfajok, amelyek már a talajszintről kezdve hajtják a leveleket, nem igényelnek gyökérgátakat a kontrollálatlan terjedés ellen, ezek elsősorban kisebb kertekbe alkalmasak; valamint a kihajtós fajták, amelyek rizómáikkal nagyon gyorsan terjednek a környezetükbe, és általában megkövetelik a terület kijelölését egy speciális, 1–2 mm vastag, 70 cm mélységig érő gyökérgátló fóliával. Idővel a kihajtásos bambuszok képesek nagyobb területeket benőni, és így kis bambuszligeteket létrehozni.