Hogyan lehet leküzdeni a csigákat

Gyorsan szaporodnak, és mindent megesznek, ami az útjukba kerül. Igen, a spanyol csiga (Arion lusitanicus)ról van szó, amelyet egyszerűen csigának is neveznek. 50 évvel ezelőtt a Pireneusi-félszigetről, Nyugat-Franciaországból és Angliából került Csehországba, hamarosan meghódította egész Európát, és egészen az Egyesült Államokig terjedt el. Hasonlít a nálunk őshonos erdei csigára (Arion rufus), mérete is 8–12 cm. Színezetében azonban eltér – az erdei csiga fekete vagy élénk téglavörös, és kevésbé falánk, míg spanyol rokona rozsdás színű.

A fiatal csigák azonban összetéveszthetetlenek: az erdei csiga tejfehér színű, sötét csápokkal, a spanyol csiga színe a sárgától a barnáig terjed, hátán pedig két világosabb színű csík található.

A spanyol csigák júniusban párosodnak, a tojásokat mindkét szülő rakja le, évente akár 220 darab is lehet, több fészekaljra osztva. A legtöbbet augusztus és szeptember fordulóján rakják le, és a lárvák körülbelül 40 nap múlva kelnek ki. A szeptemberben lerakott peték áttelelnek, és tavasszal kelnek ki. Minél melegebb van, annál korábban. Hazai viszonyok között a kifejlett példányok többnyire nem élik túl a telet.

A legtöbb csiga májusban és júniusban jelenik meg. Tavasszal tehát még fiatalok, és az ellenük irányuló beavatkozások hatékonyabbak.

És hogyan lehet harcolni a csigák ellen, hogy ne pusztítsák el pár nap alatt az egész kertet?
Ideális az összes rendelkezésre álló módszer kombinálása – gyűjtés, csapdázás,biológiai védekezés, de főként a kitartás. Ne adja fel, és a kert ismét visszatér eredeti egyensúlyába.
A növényeket, ha lehetséges, közvetlenül a gyökereknél öntözzük, és a körülöttük lévő talajt feleslegesen ne nedvesítsük meg. A komposztot helyezzük el a virágágyásoktól a lehető legtávolabb, és használat előtt inkább szitáljuk át.

A csigák szeretik a nedvességet – azaz a fűhalmokat, a fából készült rejtekhelyeket. Használjuk ki őket tehát természetes csapdákként, és gyakran ellenőrizzük őket.
Reggel vagy alkonyatkor bejárjuk a kertet, és összeszedjük őket. Ez a legolcsóbb, bár kissé munkaigényes megoldás. Ezután a lehető leggyorsabban elpusztítjuk őket, leginkább forró vízzel leöntve.

A csigákat a sör vonzza. A virágágyásokba edényeket süllyesztünk, amelyekbe elegendő mennyiségű folyadékot öntünk, és a csapdákat minden nap ellenőrizzük. Ennek a csapdának az a hátránya, hogy távoli környékről is vonzhat csigákat. A virágágyásokat mechanikusan is védjük különböző akadályok alkalmazásával – a talajba süllyesztett, kifelé hajlított peremű fémlemezek, rézhuzal, száraz anyagokból – fűrészpor, szalma, tojáshéj – készült sávok.

A csigák nem kedvelik az illatos növényeket, amelyekkel be lehet szegélyezni az ágyást, például a zsályát, a kakukkfüvet és a levendulát.

Ezenkívül kihasználhatjuk a csigák természetes ellenségeit is. Ezek közé tartoznak a varangyok, a gyíkok, a sünök, a vakondok, a siklók, a mókusok és egyes madárfajok. A kertben kijelölünk nekik egy sarokot, ahol letelepedhetnek és természetes módon segíthetnek. Ha lehetőségünk van rá, tartunk kacsákat – indiai futókacsákat. Ezek a kacsák keresik a csigákat, és azok számukra igazi csemegének számítanak. Egy kacsa naponta átlagosan 80 dkg csigát gyűjt össze. A tojásokkal a csigaházas csigák is táplálkoznak – a nyugati üvegcsiga és a ragadozó üvegcsiga.

A fiatal csigákra a közönséges kávé idegmérgeként hat, ezért kávézacot is használhatunk. Természetes ellenségük a Phasmarhabditis hermaphrodita nevű fonálféreg. Ez nem veszélyezteti a kert egészséges ökoszisztémáját, és nem irtja ki a természetes ragadozókat.
Kémiai szerek használata esetén ügyeljünk arra, hogy ne veszélyeztessük a háziállatokat. Hatékonyak a foszfor- és vasvegyületeken alapuló készítmények, ezeket részesítsük előnyben, mivel nem veszélyeztetik a többi állatot.