Hogyan neveljünk tűlevelűeket magból: rétegezés és vetés

A tűlevelűeknem csupán minden kert megfelelő kiegészítői, hanem – amíg nem nőnek túl magasra – megfelelő edényekben teraszokat és erkélyeket is díszíthetnek.A tűlevelűekugyanis nem nőnek túl gyorsan, ráadásul sok közülük bonsai formában is nevelhető. Kivételektől eltekintve egész évben gyönyörűen zöld lombjuk van, ezért télen melegséget árasztanak a lombhullató fák kopasz koronái között, míg nyáron a virágzó környezet közepén hűvösnek tűnhetnek. Ha tűlevelűt termesztünk, az minden bizonnyal megnyugtató elem a kertben. A cikkben, amelyet most elkezdenek olvasni, a csírázási szakaszban lévő tűlevelűekkel és a fiatal palántákkal fogunk foglalkozni.

A fák szaporításának legtermészetesebb és leghatékonyabb módja a magokelvetése. Ha úgy döntünk, hogymagokatvásárolunk (egzotikus fafajok esetében gyakorlatilag nincs is más lehetőségünk), ezzel garanciát kapunk azok eredetére, tisztaságára és csírázási arányára vonatkozóan.

Egyesmagokatazonnal elvetünk, mert ellenkező esetben elveszíthetik csírázóképességüket, másoknál viszont akár több év is eltelhet, mire kicsíráznak, és ezalatt közvetlenül a talajban tároljuk őket. A magok tárolásának egy másik módja a zacskókban való tárolás. Ehhez leginkább a textilzsákok alkalmasak. Hogy a magok azonnal kicsírázzanak-e, vagy ez egy kis időt vesz igénybe, illetve milyen kezelések alkalmasak a csírázás felgyorsítására, az teljes mértékben a konkrét fajtól függ.

Számostűlevelűmagja nem csírázik ki azonnal, ennek több oka is lehet. Egyes tűlevelű fajok magjainak csírázását például a vastag, vízhatlan maghéjréteg vagy a magok természetes összetevőiként jelen lévő vegyi anyagok gátolják. Annak érdekében, hogy a csíra – amennyiben a védőburkolat túlzottan vízhatlan – ne pusztuljon el a mag belsejében lévő száraz környezetben, a magokat hűvös és nedves helyen tároljuk, ami megkönnyíti a csírázást gátló tényezők eltávolítását. Ezt a magkezelési módszertrétegezésnek nevezzük.

Egyesmagokategy ideig szárazon tárolnak, majd később rétegezik. Ilyen esetben a rétegezés előtt 24 órára vízbe áztatjuk őket.
A friss magokat azonnal rétegezhetjük. A magokat nedves, lehetőleg durva szemcséjű homokkal keverjük össze. A magok és a homok keverékével megtöltjük a virágcserepet, amelyet például egy nedves pincébe helyezünk . A vetést akkor végezzük el, amikor a magok csírázni kezdenek. A legjobb, ha a rétegezést úgy tervezzük meg, hogy a magok márciusban vagy májusban kezdjenek csírázni.
A rétegezés időtartama fajonként eltérő: például a lucfenyő magjait egy hónapig rétegezzük, és leginkább márciusban vagy áprilisban vetjük el; ugyanez vonatkozik a himalájai fenyőre is; a zerav magjait egy-két hónapig rétegezzük, és áprilisban vagy májusban vetjük el.
A csavartfenyő, a cédrus, a Lawson-ciprus, a metasequoia és a fenyő esetében nincs szükség rétegezésre.

Ha csak kis mennyiségű magot vetünk el, azokat külön-külön cserepekbe tesszük, több magot pedig pl. virágládákba helyezünk. A szubsztrátumotajánlott tőzegből vagy tűlevelű avarból, durva homokból és jól érlelt komposztból 2:1:1 arányban keverni. A tűlevelűek palántáit gyakran támadják meg gombák, ezért célszerű a vetőtalajt sterilizálni. Kisebb mennyiségű táptalajt hagyományos gombafőzővel sterilizálhatunk, amelybe a táptalajt vászonzsákba téve helyezzük; nagyobb mennyiségű táptalajt pedig vegyi szerekkel fertőtlenítjük.

A rétegezett magokat ritkán szórjuk szét a szubsztrátumon, majd egy homokréteggel borítjuk be, amelynek vastagsága nem haladhatja meg a magok átmérőjének kétszeresét vagy háromszorosát. A nagyon apró magokat szitán keresztül homokkal borítjuk be.