Az asztrák, kertjeink állandó lakói

Az „aster” elnevezés alatt mind a színes egynyári növényeket, mind az őszi évelő astereket – más néven csillagvirágokat – értjük. A kertben mindkét aster-csoportot elültethetjük – az egyik nyáron díszíti a kertet, a másik pedig a nyárvégén és a kora ősszel.

A nyári aszterek (Callistephus chinensis), azaz a kínaiaszter, egynyáridísznövények, amelyeket virágaik miatt széles körben termesztenek kertekben vagy üvegházakban. A növény Kína északkeleti, Mongólia keleti és a Koreai-félsziget északi részének ritkán erdős vagy cserjés területeiről származik. A magokat valószínűleg Pierre d’Incarville botanikus hozta Európába, és 1730 körül már virágoztak Párizsban. Növekedésük szerint magas, egyenes szárú, magas, bokros és alacsony, bokros fajtákra oszthatók. Virágzási idejük szerint korai (július), normál ( augusztus) és késői ( szeptember) típusokra, valamint a virágcsomó teljessége és típusa szerint egyszerű, félig telt, telt és vegyes ( cső alakú, tűszerű, tetőszerű, pünkösdi rózsa alakú) típusokra oszthatók.

A nyári aszter hőkedvelő, hosszú nappalú növény, magassága 20–100 cm. A virágzáshoz a hőmérsékletnek 18 °C körül kell lennie. A növény méretét és a virágzási időt a hőmérséklet és a nappal hossza szabályozásával befolyásolhatjuk. A virágok szirmai különböző alakúak vagy színűek lehetnek, pl. krémes, lila, vörös, skarlátvörös, rózsaszín, szinte kék, illetve két- vagy háromszínűek. A növénynek a meleg, szárazabb állomások felelnek meg, tápanyagban gazdag, agyagos-homokos talajon, semleges vagy enyhén lúgos reakcióval. Nem szereti a friss istállótrágyával való trágyázást, sem a padlizsánfélék családjába tartozó növények után megművelt talajba való ültetést. A virágágyásba fagy után ültetjük, 25 × 25 cm-es távolságra. Gyakran öntözzük, de kisebb adagokban; a nagyobb szárazság hervadást, a túlzott nedvesség pedig gombás betegségeket okoz. A lehullott virágokat levágjuk.

Választhatunk alacsony, szegélyre szánt fajták közül, a színes keverékeken át az egynyári virágágyásokig, vagy a rendkívül tartós, magas, szokatlan virágú, vágásra szánt fajtákig és egyebekig.

Az asztereket összetéveszthetjük a csillagvirágokkal, amelyek tudományos neve Aster. Az Aster nemzetségbe tartozó növények, azaz a csillagvirágok azonban túlnyomórészt Észak-Amerikából származnak, és magas, elágazó évelők, fásodó szárakkal, amelyek a közép-európai körülmények között gond nélkül telelnek át.