Hosszú élettartamú, átültetés nélkül is megélő kerti évelő? Ez a pünkösdi rózsa

A pünkösdi rózsákleginkább önállóan vagy kis, egyfajta csoportokban érvényesülnek. Több faj kombinálása meglehetősen nehéz a virágok formáinak és színeinek túlzott változatossága miatt. Jól mutatnak díszfüvek társaságában; tavasszal vörös hajtásaik kiemelkednek a hagymás növények, például a nárciszok,a csillagvirágok és a tulipánok mellett. Őszi színezetüknél pedig rájön az ember, hogy valóban a legjobban önmagukban érvényesülnek.

A Távol-Keleten a pünkösdi rózsákat már közel kétezer éve termesztették, Európában viszont csak a középkorban jelentek meg. A legnépszerűbbek a teltvirágú fajták voltak, amelyek ma is túlsúlyban vannak a kínálatban. Az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az egyszerű vagy félig telt virágú pünkösdi rózsák, amelyek átmérője általában meghaladja a tizenöt centimétert (vannak akár húsz centiméteres virágú fajták is), ráadásul kellemes illatuk is van.

Nagyon keresettek a fás pünkösdi rózsák (Paeonia suffruticosa), amelyek magasságukban és szélességükben egyaránt körülbelül két méterre nőnek. Ősszel a többi lombhullató cserjehez hasonlóan lehullajtják a leveleiket, és nem húzódnak össze. Leggyakrabban konténeres növényként kerülnek forgalomba, így tavasztól őszig ültethetők. A klasszikusok továbbra is az egyszerű rózsaszín virágú pünkösdi rózsák maradnak, az újdonságok között azonban megtalálhatók a teltvirágú fajták is, amelyek színei a fehértől a narancssárgán és a mélyvörösen át a liláig terjednek, illetve két színű és féltelt virágúak is. A cserjés pünkösdi rózsákat kb. 50 x 50 cm méretű gödörbe ültetjük, amelyet jó minőségű talajjal és jó komposzttal töltünk fel. Az oltási helynek (amelyet az összenőtt kéreg alapján lehet felismerni) legalább tizenöt centiméter mélyen a talajban kell lennie, ellenkező esetben előfordulhat, hogy a bokoron terméketlen hajtások jelennek meg. A növény két méteres szélességre és magasságra nő, és nem tűri az átültetést. A talajnak vízáteresztőnek és tápanyagban gazdagnak kell lennie (hosszú élettartama miatt), a helyszín pedig melegebb, védett, enyhe napfényben vagy félárnyékban legyen. Télen minden évben a fás pünkösdi rózsa gyökérgömbjét körbe tűlevelekkel takarjuk le.

A lágyszárú pünkösdi rózsa egy hosszú élettartamú évelő növény, amely lényegesen kisebb, mint a fás pünkösdi rózsa – magassága körülbelül fél–egy méter, és télen teljesen eltűnik (a földbe húzódik). Kora tavasszal vörös hajtások bújnak elő, amelyeken hamarosan fényes, sötétzöld levelek jelennek meg, később pedig virágbimbók is. Dekoratív leveleivel egész évben díszíti a kertet, nem csak a virágzás idején. Az ültetést ősszel végezzük. A telepítési helyet alaposan meg kell fontolnunk, mert ezek a növények sem bírják az átültetést – legalább három évre abbahagyják a virágzást. Ideális hely a széltől védett terület (a szél letöri a nehéz virágokat), tápláló, vízáteresztő talajjal, amely nem szárad ki. A húsos gyökereken lévőrügyeknek legfeljebb három centiméterrel a talajfelszín alatt kell lenniük, hogy lélegezni tudjanak; a mélyre ültetett pünkösdi rózsák gyengén növekednek, nem virágoznak, vagy csak nagyon keveset. A túlnedves talaj nem megfelelő – a növények inkább elviselik az alkalmi, rövid ideig tartó szárazságot.

Mindkét faj viszonylag lassan növekszik, így az ültetés utáni első évben a növénynek csak néhány hajtása lesz, és virágai is kevés számúak (néha csupán egy). Legalább három évbe telik, mire eléri jellegzetes alakját és gazdag virágzását. A virágzás után jól leérlelt komposzttal vagy ásványi műtrágyával (lehetnek rózsáknak szánt műtrágyák is) trágyázhatja őket. Tavasszal örülnek a nedvességnek, ha nem esik eső, nyáron a virágzás után pedig elviselik a rövid ideig tartó szárazságot is.