Hogyan termeszthető a hajdina?

Felhasználási célja alapján aközönségeshajdina – más néven nyílhajdina vagy vetőhajdina (Fagopyrum esculentum Moench.) – a gabonafélék közé sorolható, botanikai szempontból azonban a poligonafélék (Polygonaceae) családjába tartozik. Ősidők óta kedvelt haszonnövény, nálunk azonban nem őshonos – Délkelet-Ázsiából származik, ahonnan fokozatosan elterjedt Japánba, majd feltehetően a 13. században a vándorló mongol és tatár törzsek révén jutott el Európába.

A hajdinaegynyári, inkább melegkedvelő lágyszárú növény. Előnye a rövid vegetációs ideje. A hajdina fehér és rózsaszín virágokból álló fürtöket hoz, amelyeket rovarok poroznak be; különösen vonzzák a méheket, a poszméheket és a lepkéket. A növényt széles körben használják az egészséges táplálkozásban. Jelentős mennyiségű rutint tartalmaz, amely segít az érrendszeri problémák, az aranyér és a visszér kezelésében. Kedvező hatással van a lelki és fizikai megterhelésnek kitett emberekre is. Ezen okok miatt az elmúlt években világszerte növekszik a hajdina iránti kereslet és fogyasztás. A hajdina magjából különféle köretek, levesek, zabkásák vagy kenhető krémek készíthetők, és sütéshez is kiválóan alkalmas.

A hajdina magjait közvetlenül az ágyásba vetjük, sorokba, körülbelül 10 cm-es sortávolsággal. Az ajánlott vetési mélység 30–50 milliméter; nagyobb mélységbe (40–50 milliméter) akkor vetünk, ha a talajban nincs elegendő nedvesség. A hajdina érzékeny az alacsony hőmérsékletre. A magok legalább 7–8 °C-os talajhőmérsékleten csíráznak, a nulla alatti hőmérséklet egyáltalán nem kedvez nekik, ezért csak április végétől május közepéig vetjük őket . A hajdina termesztéséhez a közepesen nehéz agyagos vagy könnyebb agyagos-homokos talajok a legalkalmasabbak. A magas hozam elérése érdekében a hajdinának elegendő fényre és nedvességre van szüksége.

A veteményeságyban a hajdina növényei természetes gyomirtóként működnek. Gyors növekedésüknek köszönhetően teljesen beborítják a területet, ami megnehezíti a alattuk maradó gyomok túlélését.

A hajdináta termései miatt termesztik, bár bizonyos hátrányt jelent a hosszú ideig tartó és egyenetlen virágzása, valamint a fokozatos érés. A hajdina termése magvú termés, amely kinézetre kissé hasonlít a bükkmagra, de azokhoz képest összességében kisebb. A nyár végén fokozatosan érnek be. A magvakat a betakarítás után azonnal gondosan meg kell szárítani, és száraz helyen kell tárolni. A kemény héjat felhasználás előtt le kell hámozni. A hajdinát áztatva vagy csíráztatva fogyasztják. A hámozott hajdinát egy éjszakára hideg vízben áztathatjuk. A csírázás körülbelül 1,5 napig tart, de előtte a magokat körülbelül 15 percig áztatjuk. A csírázást például egy nedves szalvétán is elvégezhetjük. Amint a hajtások elérik a mag hosszát, eljött az ideje, hogy felhasználjuk őket például salátákhoz vagy kenhetőkrémekhez.

Az ételek elkészítéséhez szükséges alapanyag mellett a hajdina magjai (hámozott magvak) párnák töltelékeként is felhasználhatók, amelyek jól alkalmazkodnak a testünkhöz, megakadályozzák a nyaki gerinc blokkolódását, és ezáltal a fej- és hátfájásokat is. A párnában lévő hajdina elvezeti a test izzadságát is. Tea készítéséhez a héja és a levelek használhatók fel. A legtöbb rutint a levelek tartalmazzák, amelyeket azonban még a virágzás előtt kell betakarítani. Az egész növény zöldtrágyaként használható, a szalmát pedig állatok takarmányozására lehet felhasználni.

A hajdina rendkívül ellenálló a legtöbb kártevővel és a szokásos betegségekkel szemben. Még a tápanyagszegény, szegény talajon is jól megterem. Ezek a tulajdonságok miatt olyan növénynek számít, amely mindenki számára alkalmas, akinek legalább néhány négyzetméter kertje van, és a termesztés során szeretne kipróbálni valami újat.