Egy feltűnő gyomnövény, amelyet zöldségként is termeszthetünk – a nagy bojtorján

Biztosan főleg gyerekkorotokból emlékeztek rá, amikor a barátaitokkal egymásra dobáltátok a száraz terméseit, amelyek a ruhátokra tapadnak. Nagy levelei miatt sehol sem lehet nem észrevenni.

A bojtorjánnal inkább romos területeken, hulladéklerakókban vagy patakpartokon találkozunk, mint gondozott kertben. Ha elegendő nedvességet kap, a bojtorján akár egy méter magasra is megnő (de akár még magasabbra is). A növény jellegzetes, nagy, szív alakú, világoszöld levelekkel és lila virágokkal rendelkezik, amelyek kerek virágzatba csoportosulnak. Termései – kampós magvak – kiszáradásuk után szorosan rátapadnak a ruházatra vagy az állatok szőrzetére, és nehezen távolíthatók el.

Agyógynövényes konyhában a bogáncs fiatal hajtásait, levélnyéleit és gyökereit lehet felhasználni, a leveleket azonban nem, mert azok túl keserűek. A frissen kinőtt, ropogós hajtások és a meghámozott levélnyél viszont zöldségként alkalmasak nyersen vagy főzve, spárgához hasonlóan. Kiváló csemege a növény belseje, amely finom diós ízű. A növény gyökereit az első év őszétől a második év tavaszáig szüretelik. Ebben az időszakban még puha állagúak, és nyersen, főzve vagy sütve is fogyaszthatók.

A kozmetikában is megtalálta a helyét – a bojtorjánolajat masszázsolajként használják a haj növekedésének elősegítésére és a túlzott faggyútermelés ellen. Akne ellen és különböző bőrbetegségek kezelésére belső gyógyszerként bojtorjánteát fogyasztanak. Veseelégtelenség esetén vizelethajtóként is alkalmazható.

A „gyomnövény” bojtorján mellett létezik még egy változat – az ehető nagy bojtorján, amelyet a botanikusok latin nevén Arctium lappa-nak neveznek, és amelyet Gobo néven ismernek Japán egész szigetországában, ahol nagyon népszerű zöldség. Ehető része a gyökér, amely karcsú, húsos, sárgarépához hasonló, hossza akár 120 cm is lehet, átmérője pedig 3–4 cm. Felülete barna, belseje fehér húsú, íze pedig hasonlóa paszternákhoz vagy a fekete gyökérhez. Japánban a Gobo gyökereket akár megszárítják, porrá őrlik, és ételekhez adják. Nálunk is termeszthető, a humuszban és nitrogénben gazdag, mély talajt kedveli. A magokat kora tavasszal vagy az év bármely szakában elvethetjük. Ha a gyökér eléri egy ceruza vastagságát, már felhasználható konyhai célokra. Fagyálló, így egész télen fogyasztható, de mivel télen nehéz kihúzni a fagyott talajból, célszerű időben a gyökereket a talajjal együtt kiásni, leválasztani a leveleket, és fagymentes helyiségben tárolni.

A tárolt gyökereket enyhén nedvesen tartjuk, hogy ne száradjanak ki. Közvetlen fogyasztásra a kiszáradt gyökerek nem alkalmasak, bár a kiszáradás nem változtatja meg az anyagösszetételüket. A gyökeret a konyhában főzve, sütve, pácolva, szárítva és porrá őrölve használják fel. Fogyasztásra a legalkalmasabb a frissen betakarított, megtisztított és megmosott egynyári gyökér, reszelve kenyerre vajjal vagy más kenhetővel – így hasznosítható legjobban a gyökerekben található magas inulin-tartalom. Ezen összetevője miatt ideális cukorbetegek számára. A hagyományos gyógyászatban a Gobo-t gyomor-bélrendszeri zavarok, tályogok, ízületi fájdalmak, vizelési problémák és légúti megbetegedések kezelésére, méregtelenítésre és tisztításra használják, emellett serkenti a sejtek regenerálódását is.