A kertbe mediterrán hangulatot varázsoló növények – a kany

A kannák a kertben feltűnőek, igénytelenek és sokoldalúak. Jellegüknél fogva nemcsak a modern városi növényzetbe és kertekbe illeszkednek, hanem a hagyományos falusi házikók melletti kertecskékbe is. Ha a kannákat megfelelően teleltetjük, és a vegetációs időszakban egy kis gondoskodást biztosítunk számukra, akkor lényegében hosszú élettartamú növényekről van szó, amelyek sok éven át díszíthetik kertjeinket és teraszainkat.

Az indiai kanna (Canna indica) Közép- és Dél-Amerika meleg területeiről származik. Körülbelül 50 botanikai fajt tenyésztettek ki belőle. A kannák a portugál és spanyol tengerészekkel együtt kerültek Európába, nem sokkal Kristóf Kolumbusz felfedező útjai után. Bár kertjeinkben és parkjainkban elég gyakran előfordul, fagyérzékeny. Ezért időben el kell takarnunk és megfelelően téliesítenünk kell.

A kannák olyan növények, amelyek gumós rizómákkal rendelkeznek, és minden irányba terjednek.
Arizómák végén lévő rügyekből nagy levelek nőnek ki, amelyek levélnyelei erős, lágyszárú szárat alkotnak. A levelek erőteljes erezetűek, és a fajtától függően zöldtől borvörösig vagy különböző csíkos mintázatúak. A virágok háromtagúak, átmérőjük 4–8 cm, színeik a sárgától kezdve a narancssárgán, a vörösen, a vörösesrózsaszínen át a liláig terjedő élénk árnyalatokban, illetve ezek kombinációjában jelennek meg. Vannak fehéres virágú fajták is.
Virágzási idejük májustól októberig tart. A virágok több darabban, felálló vagy lelógó virágzatokban nyílnak. A virágzás után a növényen díszes, háromtagú, 2–3 cm nagyságú „tüskés” termések alakulnak ki, amelyek körülbelül 0,5–1 cm nagyságú fekete magokat tartalmaznak.
A fajtától függően a növény a virágzattal együtt 50–150 cm magasra nő.
A kannák napos vagy enyhén árnyékos helyet kedvelnek; mélyebb árnyékban a színes levelű fajták elhalványulnak vagy elveszítik csíkos mintázatukat. A talajnak vízáteresztőnek és tápanyagban gazdagnak kell lennie. Elegendő nedvességre van szükségük. Friss talajba ültetve nincs szükség műtrágyázásra.

Az első éjszakai fagyok beköszöntével azonnal ki kell venni őket a földből, mert az erősebb fagyok tönkretennék a rizómákat. A szárakat a talajszint felett közvetlenül levágjuk, a rizómákat pedig kiássuk. A termesztőedényekből ez könnyen megy, az ágyásokban termesztett növényeknél viszont óvatosnak kell lennünk, hogy ne sérüljenek meg a gumók. Az esetleges sérült részeket leválasztjuk, és a sebeket jól megszárítjuk. A gumókat megtisztítjuk, és száraz tőzeggel vagy homokkal töltött edényekbe tesszük. Az edényeket fagymentes, hűvös helyiségbe tesszük, ahol a hőmérséklet 5–15 °C között van. A gumókat időnként ellenőrizzük.

Március elején osztjuk szét a gyökérgumókat, így szaporítjuk és egyúttal megfiatalítjuk a kannákat. Így jobban virágoznak. A gyökérgumókon 3–4 rügyes csúcsot hagyunk meg. A vágási sebeket egy-két napig hagyjuk megszáradni.
Az elosztott növényeket cserepekbe ültetjük, és az ablakpárkányra tesszük, hogy előneveljük őket. A fagyok után kiültethetjük őket a kültéri ágyásokba, vagy edényekben elhelyezhetjük a teraszokon és erkélyeken.