Ültetünk és termesztünk: topinambur

Eredetileg Mexikóból, a Topinambus nevű indián törzs területéről származik, és csak Amerika felfedezése után jutott el Európába. A zsidók kedvelt étele volt, ezért a növényt „zsidó burgonyának” is nevezik.

A csicsóka (Helianthus tuberosus L.) a csillagvirágfélék családjába tartozik, így rokonságban áll a napraforgóval. Magassága akár három méter is lehet. Levelei egymással szemben állnak, hosszúkás-tojásdad alakúak és érdesek. Sárga virágai apróbbak, mint a napraforgóéi. A topinambur gumói hosszúkásak, szabálytalan alakúak, számos dudorral, amelyeken rügyekkel ellátott szemek találhatók; színük lehet fehér, sárga, rózsaszín vagy piros. A gumók nyáron és ősszel képződnek, és már az első évben beérnek. Még az erős fagyokat is jól bírják, ezért a talajban hagyhatók áttelelni. Viszonylag könnyen termeszthető, nem hagyományos zöldség, a konyhában a gumókat sokféle módon felhasználhatjuk.

A topinambur nem igényes a talajra és az éghajlati viszonyokra. A gumókat kora tavasszalültetjükkörülbelül 10 cm mélyre, 35 x 35–50 x 50 cm-es sűrűségben, vagy egyszerű, illetve kettős sorokba is ültethetők szélvédőként vagy ideiglenes élőkerítésként. Ha nincs elegendő ültetőgumója, akkora topinamburt egyszemes ültetőanyagból istermesztheti (vagyis a gumókat egy szemmel rendelkező darabokra vágja, és miután megszáradtak, 10 x 10 cm-es sűrűségben, 5 cm mélyre ülteti a melegágyba; amint a palánták elérik a 10 cm-es magasságot, ültessük át őket az ágyásba).

A topinambur gumóitoktóbertől késő őszig, de télen is – ha a talaj nem fagyott meg – és tavasszal is betakaríthatjuk. A növényeket kiássuk, így a termés nagy része a talaj felszínére kerül. Ehhez kapával segíthetünk magunknak. A topinambur az úgynevezett invazív növények közé tartozik, vagyis gyorsan terjed, és néhány év alatt elboríthatja a telket (hogy ez ne történjen meg, a talajban maradt gumókat és töredékeket alaposan el kell távolítani). A topinambur nehezen tárolható, a szabadon tárolt gumók hamar kiszáradnak, és akkor már csak vadak takarmányaként használhatók fel.

Bár nem igényesek a talajra, a jól trágyázott talajbannégy–hét kilogramm gumót lehetbetakarítani egy négyzetméterről. A legjobb, ha évente betakarítjuk őket, bár egy helyen 4–6 évig is megmaradnak; ha átültetés nélkül hagyjuk őket a földben, számolnunk kell azzal, hogy kis gumókat fognak képezni.

Kiváló zöldség, elsősorban cukorbetegek számára(nem emeli a vércukorszintet). Számos szerves savat, enzimet, nyomelemet és ásványi anyagot tartalmaz. Az almához és a burgonyához hasonlóan segítik a szervezet víztelenítését duzzanatok esetén, és mint minden magas béta-karotin-tartalmú növény,jó rákmegelőző hatással bírnak. Ízük a burgonya és a napraforgó keverékére emlékeztet. Különböző módon elkészítve fogyaszthatók: nyersen is, mivel nagyon finomak és ízletesek, salátákba keverik őket, főzik és úgy használják, mint a burgonyát (egészben vagy szeletelve, chipshez hasonlóan is megsüthetők), valamint leveseket is készítenek belőlük. Csak rövid ideig főzzük, mert könnyen szétfőnek, reszelve pedig gyorsan megbarnulnak, ha nem savanyítjuk meg azonnal citrommal vagy ecettel.