Termessz saját mákot!

Díszítésre és a mákfejek betakarítására egyaránt termeszthetjük. Asaját termesztésű mákízletesebb lesz, mint a boltban vásárolt, hiszen friss és csodálatos illata van, ráadásul a növényeket nem terheljük semmilyen vegyszerrel. A növények kiemelkednek majd az ágyásokból – nemcsak a leveleik és virágaik, hanem a termésük is érdekes.

Aközönségesmák(Papaver somniferum L.) a mákfélék családjába tartozik. Különböző alkaloidokat tartalmaz, és az éretlen máktermésekből nyert fehér tejjel jelentős ópiumforrás, ezért egyes országokban termesztése tilos. A mákot már több ezer éve használják – valószínűleg először már az i. e. 6. évezredben termesztették a Földközi-tenger térségében, majd ezer évvel később Mezopotámiában, ahol ópiumforrásként szolgált (például az egyiptomiak nyugtatóként használták az ópiumot). A 9. században Perzsiából jutott el a mai Kína területére. Hazánkban a mákot nagyüzemi szinten, olajos növényként a 19. század elején kezdték termeszteni .

A mákegynyári, 30–150 cm magasnövény, szőrtelen és kékes színű, erősen tejszerű nedvet választ ki. Virágszárai hosszúak, gyakran kiálló szőrösek, virágai akár 10 cm átmérőjűek is lehetnek. Az érett mákfej világosszürke, gömbölyű, átmérője 3–8 cm, fedéllel rendelkezik; a magok aprók, fehérek, kékesek vagy feketék, erősen olajosak. Júniusban és augusztusban virágzik, számos fajtában termesztik, és gyakran elvadul.

A mák termesztéséhez közepesen nehéz talajok alkalmasak, amelyek jó állapotban vannak, műtrágya nélkül, humuszban és tápanyagokban gazdagok, de nem frissen trágyázottak istállótrágyával.A 2. sávba tartozó növényektalajain termesztjük – ugyanúgy, mint a hagymát, a gyökérzöldségeketésa salátákat. Minden növény közül legkorábban vetjük el, már „hóra” is el lehet vetni; nem baj, ha a magokat eltakarja a hó, nem fagynak meg, de sárba nem szabad vetni. Ritkán vetjük, körülbelül 30 cm-es távolságú sorokba, 0,5 cm mélységbe (nedves talajban a mák a felszínről és nagyobb mélységből is kihajt). 10 °C-os hőmérsékleten a magok 5–6 nap alatt csíráznak, 18–20 °C-on pedig 3–4 nap alatt. A hőmérséklet további emelkedése viszont lassítja a csírázást; 30 °C körüli hőmérsékleten a magok csak nagyon ritkán csíráznak. A mákot fontos időben ritkítani, már 2–4 valódi levél kialakulásakor. 10–15 cm-es távolságra ritkítunk, 1 m²-en körülbelül 40 növénynek kell lennie. A ritkítás során ne felejtsük el a növények mellé földet halmozni és megkaparni őket.

A növényeket leggyakrabban a mákpenész támadja meg – a fertőzött növény elsorvad, világoszöld levelei a föld felé hajlanak. A penészfertőzést megelőzhetjük, haa mákot legalább hároméves szünet után vetjük ugyanarra az ágyásra. A penészesedett növényeket eltávolítjuk. A kártevők közül leggyakrabban a máklevél-levéltetű fordul elő – a sűrű növényzet ellenáll a kártevőknek, a fertőzött növényeket azonban a ritkítás során eltávolítjuk. Előfordulhat még a mákk apszula-szúróbogár és a máklevél-bogár is. A máknak azonban a legnagyobb kárt a madarak okozzák, amelyek az érés előtt kikapják a mákfejeket. Az egyetlen védelema mák időbeni, fokozatos betakarítása, folyamatosan, naponta vagy minden második napon (a magoknak azonban már sötétnek kell lenniük). A mákterméseket a szárakon legalább két napig hagyjuk a napon érni, majd azonnal kézzel kicsapjuk belőlük a magokat, amíg még puhák. Ezutána mákot vékony rétegben megszárítjuk, és porszitán átszitáljuk. Figyelem! 100 m²-nél nagyobb területen történő máktermesztés bejelentési kötelezettség alá esik.