A pupalka, a nyári éjszakákon ragyogó virág

A pupalka, egyigénytelen egynyári növény, amely este is virágzik, és ragyog a nyári éjszakában, hogy az éjszakai lepkéknek legyen mit legelniük. A természetben megtalálható a kétéves pupalka (Oenothera biennis), egy magas lágyszárú növény, amely száraz talajú romterületeken és napos, sziklás lejtőkön nő. Régebben gyökérzöldségként használták, erős gyökere ízében és konyhai felhasználásában hasonlít a fekete gyökérre.

A pupalka magjaibólpupalkaolajat préselnek, bár nálunk ezekre a célokra gyakrabban a kisvirágú pupalkát (O. parviflora) termesztik szántóföldi növényként. A pupalkaféléknek több mint 200 faja létezik; legyenek azok egynyári, kétéves vagy évelő növények, mindegyikük virágainak csészéje túlnyomórészt sárga, ritkán fehér vagy rózsaszín, és élettartamuk csupán egy nap. A növények rügyei este hat óra körül nyílnak ki, és másnap ugyanabban az időben elhervadnak. Lenyűgöző látvány: a pupalka rügyei nagyon gyorsan nyílnak ki, néhány perc alatt kiegyenesednek és kinyílnak a szirmok.

Magkínálat az üzletekben nálunk viszonylag gazdag. Az egzotikus fajtáktól sem kell tartaniuk, hiszen a mi kertjeinkben is jól megteremnek. A pupalkáknak elegendő a jól vízáteresztő talaj és a forró nyári napokon egy kis öntözés. Talajtakaróként vagy sziklakertben termesztheti a sárga virágú, legkisebb méretű éjjeli liliomot (O. minima), amely szélesre terjeszkedik, magassága pedig csupán körülbelül 15 cm. Kicsit magasabb, hasonlóan szélesre terjedő egy másik évelő fajta – a sárga virágú bokros pupalka (O. fruticosa)„Cold Crick” nevűváltozata, amelynek levelei ősszel lilás színűre változnak. Ennek a fajnak akár 60 cm magas, vörösödő levelű, élénk sárga virágú fajtáia „Sonnenwende”vagy a rózsaszín„Hohes Light”. A szár nélküli pupalka (O. acaulis) hajtásai a földön kúsznak, virágai eleinte fehérek, de rövid életük végére lilásra színeződnek; érdekes látványt nyújtanak a sziklakerten. A fagyot azonban nem bírja, ezért nálunk csak egynyári növényként termeszthető.

Az egynyári növények közül kiemelkednek a virágágyásban a két méter magas,ragyogóan sárga virágú kétéves pupalka, illetve a szintén kétéves, vörös csészéjű pupalka (O. galzioviana), amelynek sötétvörös bimbói sárga virágokká nyílnak. Évelőként a négyszögletes pupalkát (O. tetragona) termesztjük, amely magasabb, akár egy méteresre is megnő. Az utóbbi időben a pupalkák újra divatba jöttek, így egyre több olyan nemesített fajtát hoznak forgalomba, amelyek érdekes virágokkal és lombozattal rendelkeznek.

A gyógyászatban a magokból sajtolt olajat használják, amelyet kapszulák és cseppek formájában forgalmaznak. Különféle bőrbetegségek, főként ekcémák, atópiás ekcémák és pikkelysömör kezelésére alkalmazzák. A pupalka magjaiban található zsírsavak fontosak az egészséges szövetek számára; az olaj másnaposság elleni gyógyszerként is szolgál, a magok (és a gyökér) pedig görcsoldó hatással bírnak (enyhítik a görcsöket), amely főként a premenstruációs szindróma (PMS) kezelésében jön jól, és csökkenti a mell túlérzékenységét is. Ezenkívül az olaj csökkenti a koleszterinszintet, erősíti a szervezet immunitását, nagy tápértékkel bír, és növeli az erek rugalmasságát (csökkenti a kapillárisok törékenységét), a gyökér és a magok pedig tisztítják a vért (méregtelenítés). A gyökeret hasmenés ellen és általános erősítésre használják. Bőrgyulladások és idegfájdalmak ellen külsőleg a virágokból készült főzetet alkalmazzák. A pupalka leveleit az indiánok köhögés és mellkasi betegségek kezelésére használták, valamint aranyérre borogatást készítettek belőlük.