Mit kell tudni a fokhagyma termesztéséről?

1. A fokhagyma nem bírja a friss trágyával történő közvetlen trágyázást!, ugyanakkor viszonylag magas tápanyagigényű, ezért a második kategóriába soroljuk. Az ültetés előtt az érlelt trágyát csak akkor lehet a telekre kijuttatni, ha azt alaposan és egyenletesen összekeverjük a termőtalajjal; emellett komposzttal, híg trágyával is trágyázhatunk, vagy zöldtrágyázást alkalmazhatunk. Az ipari műtrágyák közül elsősorban a kéntartalmú kombinált műtrágyákat használjuk. Alacsony klórtartalmú műtrágyákat választunk, mivel a fokhagyma nem szereti a klórt; előnyben részesítjüka kálium-szulfát formájában tartalmazóműtrágyákat (a fokhagymának kénre van szüksége az illóolajok képződéséhez), pl. Cererit; ezzel szemben kevésbé alkalmas az NPK, amely kálium-klorid formájában tartalmaz káliumot.

2. Ha új ágyástalakít ki úgynevezett „zöld mezőn”, a talajt már 4 hónappal az ültetés előtt fel kell forgatni vagy felszántani. Ha a telek gyomokkal, például olyan irtandó évelő gyomokkal van benőve, mint a gyepfű, a bogáncs vagy a csalán, a munkálatok megkezdése előtt célszerű a területet teljes hatású gyomirtóval permetezni. 

„A fokhagyma termesztése között ugyanazon a telken 4 év szünetet ajánlott tartani.”

3. Ha a fokhagymát valamely előző növény után ülteti az ágyásba, az ne tartozzon ugyanahhoz a növénycsaládhoz, mint a fokhagyma, azaz ne legyen hagyma, póréhagyma, metélőhagyma stb. Egyes termelők szerint a borsó is alkalmatlan, mivel utána a fokhagyma gyakran fusáriummal fertőződik meg; a téli gabonafélék gyomnövényként hatnak a fokhagymára; eper után csak akkor ültetünk fokhagymát, ha az eperültetvényt nem támadta meg a fonálféreg.

4. A fokhagymát nem termesztjük minden évben egymás után ugyanazon a parcellán, mivel ez nemcsak a talaj kimerülését és a hozamok fokozatos csökkenését vonja maga után, hanem főként a talaj betegségekkel és kártevőkkel való fertőződését is ( ajánlott 4 év szünetet tartani a fokhagyma termesztése között ugyanazon a parcellán). Ideális előtermés például a burgonya, amely után a talaj jól megtrágyázott és mélyen feldolgozott.

5. A fokhagymaágyásnak napos helyen kell lennie, a telek nem lehet túlnedves. A fokhagyma mind a homokos, mind a nehéz talajt jól tűri.

A fokhagymafajták közötti különbség: a virágos fokhagyma virágszárat képez, amelynek végén virágfej található (ez a steril virágokból és virághagymákból álló virágzat), míg a nem virágos fokhagymafajtáknak nincs virágszáruk. A virágos fokhagyma termesztése valamivel több munkát igényel, mivel a termesztés során ezeket a virágfejeket kézzel kell eltávolítani, és a betakarítás utáni feldolgozás során nagyobb erőfeszítést igényel a kemény hajtások levágása; ráadásul ezeket nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet koszorúba fűzni. A nem csomós fajták több gerezdet alkotnak, és jobban tárolhatók.