Kiwano, szarvas dinnye vagy más néven afrikai uborka

A kiwano(Cucumis metuliferus) Dél- és Közép-Afrikából származik, ahol vadon nő. Ausztráliában és Új-Zélandon honosodott meg, ahonnan a neve is származik, amely eredetileg egy új-zélandi termelő védjegye volt.

Ez egy gyorsan növekvő kúszónövény, amely a tökfélék családjába tartozik, és rokonságban áll a vízi dinnyével. Hazai viszonyok között ezeketaz egzotikus gyümölcsöket üvegházban lehet termeszteni, hasonlóan az üvegházi uborkához. A hajtásokkal ellátott kúszónövények hossza akár több métert is elérhet. Az egész növényt enyhén szúrós szőrök borítják. A virágok és a levelek nagyon hasonlítanak az uborkaéira. A gyümölcs sárga-narancssárga, rövid, szúrós tüskékkel borított. Belül a gyümölcs „kamrákra” oszlik, zöldes, zselés húsú részekre, amelyekben számos sárga mag található. Íze édes, nagyon lédús, hasonló a kivihez és a dinnyéhez. Egy növényen több, 200–300 g közötti súlyú gyümölcs terem.

A magokat február végén vetjük el cserepekbe. Amikor a palánták megerősödnek , május végén átültetjük őket az üvegházba.A kiwano laza, tápanyagban gazdag talajt, elegendő öntözést és napfényt igényel. A növények bőségesen terjednek és elágaznak, ezért ültetéskor legalább 80 x 80 cm-es, de inkább ennél nagyobb ültetési távolságot válasszunk. A hajtásokat – akárcsakaz uborkáknál – rögzítsük a támaszszerkezetre. Ha elérik az másfél méteres hosszúságot, levághatjuk őket. A terméseket szeptember elejétől a fagyok beköszöntéig szüreteljük, amelyek nagyon gyorsan véget vetnek ezeknek a szubtrópusi növényeknek az életének. Fogyasztásra csak a jól megérlelt terméseket szedjük le.

A növényeket ugyanazok a betegségek támadhatják meg, mint az uborkákat. Ezért ügyeljünk a penészesedés megelőzésére, és szükség esetén kezeljük a növényeket gombaölő szerekkel.

A termések kiválóan alkalmasak zöldségsalátákba, húsételek mellé; a hosszában felvágott termést meg is lehet édesíteni, citromlével meglocsolni, és tejszínhabbal tálalni, mint ízletes gyümölcsös desszertet.