A csicseriborsó termesztése – minden, amit tudnod kell

A csicseriborsó, más néven római borsó, a bab után a világ második leggyakrabban termesztett hüvelyes növénye. Csehországban csak elhanyagolható mennyiségben termesztik, mivel inkább a meleg és száraz éghajlati viszonyok kedveznek neki, amelyek elsősorban a következő országokban találhatók meg: Indiában, Törökországban, Pakisztánban, Iránban, Mexikóban és Kanadában. Európában a csicseriborsót a Földközi-tenger környékén találjuk meg.

A csicseriborsó egynyári, önporzó növény, magassága körülbelül 30–60 cm, és erősen elágazik. A növény egész felületét mirigyes szőrök borítják, amelyek szerves savakat (oxálsav, almasav és citromsav) választanak ki. A magas oxálsav-tartalom miatt nem alkalmas takarmányként. Két csicseriborsó-fajtát különböztetünk meg:a „kabuli” fajtát, amelynek fehér virágai és nagy, krémes magjai vannak, valamint a „desi” fajtát, amelynek vöröses-rózsaszín virágai és kisebb, sötét magjai vannak.

Rövid vegetációs időszakú növényről van szó (körülbelül 100–120 nap). A csicseriborsó fény- és hőigényes, ezért vetését korán, lehetőleg március végén – április elején, 4–7 cm mélységbe (–5 °C-on elfagy), a sortávolság pedig 30–50 cm legyen. Általánosságban a csicseriborsó viszonylag kevés igényt támaszt a talajra, de inkább a könnyebb talajokat kedveli. Egyenletesen érik, nem reped meg, nem dől le, és különösen ellenálló a gyomokkal, betegségekkel és kártevőkkel szemben.

Mint minden hüvelyes növény, a csicseriborsó is kiemelkedő tápértékkel rendelkezik, elsősorban a fehérjetartalmát tekintve (18–25 %) közel áll a szójához, de kétszer annyiglikidot–szacharidot (40 %), zsír 5–10 % ( nagy mennyiségű telítetlen zsírsavat – linol- és linolénsavat – tartalmaz), rost 5,2–19 %. A csicseriborsó csak kis mennyiségű C-vitamint tartalmaz, de például a szójához képest akár nyolcszor több A-vitamint, nyolcszor több nátriumot és kétszer kevesebb káliumot tartalmaz.

A csicseriborsó elsősorban az élelmiszeriparban talál alkalmazást . Felhasználása hasonló a borsóéhoz. Számos formában találkozhatunk vele: levesekben, zabkásában, fasírtokban, palacsintákban, konzervekben, tésztákban, szalámikban, cukrásztermékekben, pékárukban (csicseriborsó-liszt), saláták, kenhető krémek, valamint az utóbbi időben mindenütt jelen lévő humusz, amelynek alapja éppen a csicseriborsó, a citromlé és egyéb speciális fűszerek. Magas tápértékének és energiaértékének köszönhetően a csicseriborsót takarmányként is használják , ahol a lovak és a kérődzők takarmányadagjának alapját képezi. Indiában, ahol a legtöbbet termesztik, leveleit zöldségként is fogyasztják .