A spenót a zöldségek királya; ősszel vetd el, és kora tavasszal már szüretelheted is

A frissspenót nem hasonlítható össze a fagyasztott pürével – ezt mindenki tudja, aki egyszer is megkóstolta. A spenót termesztése egyszerű, ha a megfelelő fajtát választjuk ki és a megfelelő vetési időpontot választjuk meg.

A spenóteredetilegázsiai országokból származik, valószínűleg Perzsiából. Latin nemzetségneve, a Spinacea, a mag tüskés felületéről származik. A spenótot a levél típusa és szerkezete szerint oszthatjuk fel, ilyenkor megkülönböztetjük a simalevelű és a buborékos spenótot. A tavasz és az ősz a legalkalmasabb az termesztésére, mivel a magas hőmérséklet és a hosszú nappalok a növények virágzását idézik elő, a spenót pedig a hideget szereti.

A spenótnövények rövid idő alatt nagy mennyiségű zöldtömeget hoznak létre. A vetés előtt ezért a talajt alaposan meg kell trágyázni. A talajnak agyagos-homokosnak kell lennie, és elegendő vízmegtartó képességgel kell rendelkeznie. A homokos és kiszáradó talajokat javítja a komposzt bekeverése az ágyásba, de gyakrabban kell öntözni. Száraz talajon és szeles helyen nem fog jól fejlődni.

A télátvészelés és a kora tavaszi betakarítás érdekében olyan fajtákat vetünk, amelyek jobban tűrik a fagyokat. A magokat egymástól tíz–húsz centiméterre elhelyezett sorokba, körülbelül négy centiméter mély barázdákba vetjük. A megfelelő fajtákat már nagyon korán tavasszal is elvethetjük (mielőtt a magok kicsíráznának, a fagyok már elmúlnak). Az ágyástgyommentesen és megfelelően nedvesen tartjuk. A növényeket óvatosan kapáljuk, hogy ne sértse meg a gyökérzetet, mivel a gyökerek sekélyen helyezkednek el. Szükség esetén fehér nem szőtt textíliát is használhatunk – ez megakadályozza a talajból történő túlzott vízelpárolgást, és védelmet nyújt a nagy hideg ellen. A spenót azonban a mi téleinkben is kellően fagyálló.

A legfontosabb a megfelelő fajta kiválasztása. A választás során a virágzás ellenállóságára, a télállóképességre és a spenótpenész elleni ellenállóképességre kell figyelni.

• Matador– a fajták klasszikusa, már 1941 óta szerepel az Állami Fajtakönyvben; vetés: március–április, augusztus, szeptember; széles levelekből álló rózsával jellemezhető, elsősorban egyszeri betakarításra alkalmas.
• Monores – magas hozamú fajta, fagyálló, ellenáll a spenótpenésznek és a virágzásnak is; vetés: március–április, augusztus, szeptember.
• Winterriesen – egész éven át termeszthető hagyományos fajta, félig felálló növényeket képez, közepesen zöld, nagy, enyhén buborékos levelekkel, megbízhatóan telel át; vetés: március–április, augusztus, szeptember.
• Lorelay – sötét levelű spenót, közepes méretű, félig felálló levelekkel; alkalmas tavaszi és őszi vetésre, jól telel át.
• Emilia F1 – késői hibrid fajta, közepesen zöld, enyhén buborékos levelekkel, magas hozamú, ellenáll a spenótpenésznek és kifejezetten ellenáll a virágzásnak, ez a fajta a spenót betakarítását akár a meleg nyári napokig is meghosszabbíthatja; március és július között vetjük, május és szeptember között szüreteljük.
• Previa F1 – nagyon termékeny hibrid fajta, hatalmas, sötétzöld levelekből álló rozettákat képez, a fajta ellenáll a spenótpenésznek.
• Misano F1 – hibrid, ellenálló fajta, amely tavaszi és őszi vetésre egyaránt alkalmas; kiválóan tűri az alacsony hőmérsékletet, és megbízhatóan áttelel.  A spenót számos étel kiváló alkotóeleme lehet. A spenótos ételek ízét kiemeli az olívaolaj, a fokhagyma és a frissen őrölt bors. A fiatal, friss leveleket nyersen is fogyaszthatjuk salátaként.