Töltsd fel szervezetedet a csírákból és hajtásokból származó vitaminokkal!

Különösen télen a csírák segítenek pótolni a szervezetben hiányzó vitaminokat, enzimeket és ásványi anyagokat. A friss, jó minőségű zöldségek elégtelen fogyasztása miatt szervezetünk elsősorban télen és kora tavasszal van veszélyben. A növényi hajtások és hajtáscsírák olcsó és főleg egyszerű módszert jelentenek az étrend gazdagítására ebben az időszakban.

A csírázás során a magokban olyan anyagcsere-folyamatok zajlanak, amelyeknek elegendő tápanyagot kell biztosítaniuk a növekvő növény számára. Többszörösére nő a vitaminok, különösen a B- és C-vitaminok tartalma, aktiválódnak az enzimek, a keményítő cukorrá alakul, a fehérjék aminosavakra, a zsírok pedig zsírsavakra bomlanak. A hajtások nagy mennyiségű magnéziumot és vasat is tartalmaznak. A nagyobb hajtások a jótékony klorofill forrásai is. Ennek nagyon kifejezett gyógyító és gyulladáscsökkentő hatása van.

A kicsírázott magokat célszerű nyersen fogyasztani, hogy az értékes tápanyagok ne semmisüljenek meg. Megszórhatjuk velük a megkent kenyeret, vagy hozzáadhatjuk a salátához. Meleg ételekhez csak az étel elkészülte után adjuk hozzá őket. Frissességet kölcsönöznek a rizottónak és a leveseknek is.

A csírázásra gabonafélék, hüvelyesek, olajos magvak és egyéb növények egyaránt alkalmasak. Figyelem! Kizárólag élelmiszeripari minőségű magokat használjunk, ne vetésre szánt magokat – ezek ugyanis általában vegyszerekkel kezeltek; a legjobb, ha biominőségű növényeket használunk. A hajtások 3–5 nap után, a hajtáscsírák pedig 10–14 nap után (a növényfajtától függően) alkalmasak fogyasztásra. De például a napraforgó vagy a szezám már egy napos csírázás után is ízletes, később keserűvé válnak; a fiatalabb hajtások finomabbak, a jobban megnőttek pedig fűszeresebb ízűek.

Tippünk: Kezdje mungóbabbalés mangolddal – könnyen csíráznak és kiválóan ízlenek.

A növények csírázásához használható kiegészítők közül a csíráztató tál a legalkalmasabb. Könnyen kezelhető, lehetővé teszi több növény egyidejű csírázását, és ideális feltételeket biztosít a magok csírázásához. A készlet három tálból áll (amelyekbe a magokat helyezzük, egy alsó gyűjtőtálból, ahová az öblítéskor a víz lefolyik, valamint egy fedélből, amely a tálakban stabil, nedves környezetet biztosít).

A legnépszerűbb csíráztatott hüvelyesek közé tartozik a mungóbab, a csicseriborsó, a lencse és az adzuki bab. A gabonafélék közül például a zab, az árpa, a spelta, a hajdina és mások alkalmasak csíráztatásra. Az árpa és a zab esetében héj nélküli fajtákat kell használni (héj nélküli zab, héj nélküli árpa), míg más gabonafélék (búza, beleértve a speltát is, rozs, kukorica) természetüknél fogva nem tartalmaznak héjat. Az olajos magvak közül például a szezám, a mustármag, a napraforgó és mások alkalmasak. Az egyéb növények közül például a lucerna, a kerti zsázsa, a retek vagy a csillagfürt alkalmas csírázásra.

Hogyan szerezhetjük meg tehát ezeket a jótékony hatású hajtásokat?
A kiválasztott magokat áztassuk körülbelül 8 órára vízbe, hogy „életre keljenek”. Öntsük le a vizet, és naponta 2–3-szor öblítsük át a hajtásokat. A második naptól kezdve a magok többsége csírázni kezd. Néhány nagyobb mag esetében ez akár tovább is tarthat, de általában elmondható, hogy körülbelül 5 napon belül minden, ami csak eszünkbe jut, kicsírázik.